Az 5 legideálisabb szobakutya

Picik, cukik, játékosak, ragaszkodóak. Ők öten igazán jófej ölebek, akiket szigorúan szobába tartásra tenyésztettek ki. Nem érdemes más fajtában gondolkodni, ha társasházban vagy panelben laksz!

Szeretetre méltó, gyöngéd természetű, némileg tartózkodóbb, félénkebb, mint népszerűbb unokafivére, a bichon frisé.  Keresi és kedveli az emberek társaságát, s szoros kapcsolatot alakít ki gazdájával. Pajkos, játékos, könnyen kezelhető. Nagy előnye, hogy nem ugatós. Idegenekkel szemben kifejezetten bizalmatlan.

Olasz származású, a máltai pincsre rendkívül hasonlító, hosszú, pelyhes, sűrű, hófehér bundájú „kedvenc”. A középkorban alakult ki - a fajtáról 1200-óta találhatók feljegyzések, melyek előkelő, régi származását dokumentálják. A bolognai ezek bizonysága szerint ugyanolyan szerepet töltött be az olasz reneszánsz uralkodók családjai és az arisztokrácia körében, mint a máltai, főképp a Mediciek, Gonzagák udvartartásában.

Ő a világ legkisebb kutyája! Imádja a társaságot; még él benne az ősi falkaszellem. Leginkább „klánokban” érzi jól magát. Gyakran tartják együtt nagyobb kutyákkal: boxerrel, német juhászkutyával, afgán agárral. Életvidám, erőteljes, élénk kis jószág.  Úgy tűnik, nincs semmilyen veszélytudata, nekimegy nálánál háromszor-négyszer nagyobb ebeknek, üldözőbe vesz mindent, ami veszélyes lehet rá. Éppen ezért nem nagyon hagyható felügyelet nélkül.

Chihuahua mexikói szövetségi állam nevét viseli. A csivava tehát mexikói születésű, ám mai formájában az Egyesült Államokban alakult ki. Az első „modern” csivavát 1884-ben jegyezték be az amerikai kennel klub törzskönyvébe. Két változata létezik: a hosszú és a rövid szőrű. Ami az arányokat illeti, általában 100 kölyökből 60 hosszú szőrű.

A kínai kopasz kutya a legnépszerűbb - és legelterjedtebb - szőrtelen eb, melynek mindig nagy sikere van a kiállításokon. Megjelenése igencsak egzotikus. Teste csupasz, bőre puha és sima, nem borítja szőr, kivéve a fejen található komikus szőrbóbitát, illetve a mancsokat és a farkát, melynek végén bojtot alkot. Színe gyakran bronzos árnyalatú, kék v. szürke, de valamennyi ismert színváltozatban előfordulhat, foltokkal tarkítva.  Élénk, eleven, játékos, egy kis bolondozásra, mókázásra mindig kapható, értelmes, kedves, barátságos kutya.

Kínai eredetű fajtának tartják, de már réges-régen „európaizálódott”. Leírások, képek bizonyítják, hogy  egy zömök felépítésű, sima szőrű, apró termetű kutya már létezett az ősi Kínában is. A fajta a 18. században státusz- szimbólummá vált. Minden előkelő hölgynek rendelkeznie kellett legalább egy ilyen kutyával. A mopsznak már akkor is gyűrűbe kunkorodó farka volt, fülét azonban csonkolták, mert úgy vélték, hogy az így okozott fájdalom még mélyebbé teszi a kívánatos ráncokat. Szögletes, tömzsi, masszív kiskutya. Rövid szőre őzszínű, szürke, fakó, ezüst vagy fekete. Nagyon türelmes, jó természetű. Rövid orrjáratai miatt elég sokat szuszog, hortyog.

Annak ellenére, hogy a fajta története alig több mint egy évszázados, keveset tudni eredetéről. Csupán annyi a biztos, hogy yorkshire-i munkások tenyésztették ki, feltehetően fekete-cser, máltai és skye terrierek segítségével. Kialakításában részt vehetett még a ma már kihalt Clydesdale és a kis angol terrier is. Eredetileg patkányfogó volt. A fajtát 1886-ban ismerte el az Angol Kennel Klub, s jelenleg nem csupán a legnépszerűbb törpe eb Angliában, de a harmadik helyet foglalja el valamennyi fajta népszerűségi listáján. Játékos, bohókás öleb, kifejezetten szobába való fajta.