Brit rövid szőrű macska

A Brit rövid szőrű cicákat nagy fajtabeli sokszínűség jellemzi, ma már közel 80 változatukat tenyésztik. Fontosabb megkülönböztető jegyek valamennyiüknél: középhosszú, izmos törzs, széles mellkas, erős, arányos, vaskos végtagok, erős, kerekded mancsok, gömbölyű, masszív fej, jól fejlett pofa, rövid arcorri rész, apró, lekerekedő fül, nagy, kerek szemek, rövid és tömött bunda. A kiállításokon külön figyelmet fordítanak a kecsességre, a hajlékonyságra, továbbá az állat kondíciójára és a bunda ápoltságára.

A macskák nagy többsége rövid szőrű (Európában például egészen a 16. századig nem ismertek másféle cicákat), nyilvánvaló hát, hogy a célirányos tenyésztés a rövid szőrű macskák nemesítésével kezdődött és az is kézenfekvő, hogy éppen Angliában, ebben a nagy és régi állattenyésztési hagyományokkal rendelkező országban. Az itt kialakított rövid szőrű cicákat azután - némi módosítással - "átvette" Európa (európai rövid szőrű macskák) és Amerika (amerikai rövid szőrűek) is.

A Brit rövid szőrű macskák kifejezetten intelligensek, nyugodt természetűek, tevékenyek, érdeklődők, nem rongálnak a lakásban, gazdájukhoz erőteljesen ragaszkodnak.

Fontosabb színváltozatok:

FEHÉR (White)
A hófehér bunda - amelyen nyoma sincs semmilyen más árnyalatnak vagy foltnak, továbbá az élénk zafírkék nagy, kerek szem rendkívül vonzóvá teszi ezt a cicát. A fajtastandard a szemszín alapján három változatot ismer el: réz- vagy narancssárga, kék, valamint felemás szemű brit fehéret. Közepes vagy nagy testű, izmos, erőteljes felépítésű cicák. A kiállításokon különösen nagy hangsúlyt kap a fej bírálata, amely legyen gömbölyded, masszív, kifejezett állal és rövid, széles orral. Nagyon tiszta állatok, szemmel láthatóan élvezik, ha ápolják szôrzetüket, sőt még a fürdetést is meglepôen jól tûrik, olykor kifejezetten kedvelik.

FEKETE (Black)
A középkor babonás világának félelmetes, varázserejű  állata, boszorkányok zölden foszforeszkáló szemű, hosszú testű, púpozott hátú társa. Az alakjához fűződő babonák sok helyen még napjainkban is élnek. A fekete rövid szőrű cica gondosan kitenyészett mai változata persze vérmérsékletben és küllemben egyaránt igencsak eltér a "fekete mágiát" idézű régi típustól. Bundájának színe koromfekete, nem lehet rozsdás, barnás vagy őszes árnyalatú. Orrtükre és talppárnái is feketék (vagy barnás árnyalatúak), szeme sötét narancssárga vagy rézvörös. Egyébként a házimacskák között is sok a fekete színű, de ezek szeme rendszerint zöld, bundájukban pedig fehér foltok, szőrszálak is találhatók.

KÉK (British blue)
Különösen népszerû változat. Az angol rövid szőrű macskákat - mint ismeretes - számos színváltozatban tenyésztik. A brit kék a fajta tipikus és régóta ismert reprezentánsa, melyet 1880-ban mutattak be először Londonban. A szürkéskéktôl a szürkéig minden színárnyalatban előforduló és elfogadott cica - melynek színváltozatait az egyszerűség kedvéért együttesen kéknek nevezik - rendkívül hasonlít a kék kaurthauzira.

TEKNÔCTARKA (Tortoiseshell)
Ez az érdekes, különleges színű változat kizárólag nőstény lehet. Fekete, vörös, valamint krémszínű, zárt, egymástól jól elkülönülő foltok díszítik bundáját.  Ezek közül a vörös különbözô intenzitással jelentkezhet. Külön "látványosság" a szemek között, a homlokon húzódó  vörös (vagy krémszínû) folt: a "lángnyelv".

TEKNÔCTARKA, FEHÉRREL (Tortoiseshell and White)
Ugyancsak reprezentatív  megjelenésű cica, amelynél a vörös, fekete és krémszínekhez még fehér is járul. Régebben spanyolmacskaként ismerték Ebben az elnevezésben valószínüleg szerepet játszhatott a neves francia természetbúvár, Georges Buffon (1707--1788) elmélete, mely szerint a tarka bundájú cica különleges színei a forró spanyol éghajlati viszonyoknak köszönhetők.

BIKOLOR (kétszínű)
Népszerű, széles körben elterjedt típus, ám csupán mindössze 1969-ben ismerték el önálló fajtaként. Azóta számos érdekes és szép színváltozatot sikerült kialakítani: így a vörös-fehér, fekete-fehér, kék-fehér, csokoládébarna-fehér, lila-fehér brit kétszínű cicát. (Mellesleg ezek a színváltozatok a világ szinte minden táján előfordulnak - mint "közönséges" utcai macskák.)  A bikolor cicákon a két színnek jól körülhatároltan, egyenletesen, meghatározott mennyiségben és arányban kell jelen lennie. Különösen fontos a két szín arányos eloszlása a pofán, ahol kívánatos a fehér lángnyelv  is.

VÖRÖS CIRMOS
A csíkos - márványozott vagy tigriscsíkos - mintázat a macskák klasszikus megjelenési formája, ilyen cicákat már a régi  Egyiptomban is ismertek, mi több,  ma is sok házimacska hasonló bundájú. A vörös cirmos szőrzetének alapszíne vörös, melyet sötétebb árnyalatú vörös, illetve sötét krémszínû mintázat tarkít. Az orrtükör, a szemhéjak és a talppárnák színe a bunda alapszínével harmonizál. Az orrtükör téglavörös, szegélyének színe azonos az állat hátán látható mintázatéval. Sajátos módon a vörös cirmosok többsége kandúr. Angliában egyébként ennek a változatnak a neve "maramelade" (dzsem), mert bundája a narancslekvár színére emlékeztet.

FEKETE TIGRISCSÍKOS
Az imént már utaltunk rá, hogy - mint azt a régi egyiptomi festmények, reliefek is bizonyítják - az első háziasított macskák bundája változatos színekben ugyan, de többnyire csíkos rajzolatú volt. Ez a "csíkozottság" az  elődök - a núbiai fakómacskák, valamint az erdei vadmacskák - örökségeként jelentkezett. A cirmosság változatos formában fordulhat elô, ám amennyiben pedigrés állatokról van szó, alapvető küllemtani követelmény, hogy mintázatuk egységes legyen és határozottan kirajzolódjon.
Az alapvetô típus a tigriscsíkos szőrzet (makrélacsíkos), vagyis a "klasszikus mintázat". Ebből alakult ki  késôbb a márványozott típus, ahol a csíkok a pillangószárny mintázatára emlékeztetô rajzolatot formájában jelentkeznek a test mindkét oldalán. A Brit rövid szőrű macska bundájának alapszíne meleg barna, melyet fekete csíkok díszítenek. A szemek rézszínűek vagy sötétbarnák, a szemhéjak környéke fekete.
 
FEKETE PETTYES (spriccelt)
Robosztus megjelenésű, érdekes mintázatú pettyes cica.  Története a fekete spriccelt macska (british black tipped) megjelenésével kezdődött, melyet a csincsilla perzsával való keresztezés révén sikerült kialakítani. Az új változatot 1973-ban mutatták be Londonban, azonban csak 1980-ban ismerte el hivatalosan a macskabarátok kormányzótanácsa. Hamarosan kiderült, hogy ez a bizonyos "spricceltség", vagyis az apró pontpettyesség tulajdonképpen valamennyi brit rövid szőrű cicánál kialakítható. Ennek ellenére a brit rövid szőrűek pettyes változatai eléggé ritkák. A "pettyek" körkörösek, illetve rozettaszerűek vagy oválisak. Bármilyenek legyenek is azonban, a standard megköveteli, hogy határozottan különüljenek el egymástól, formájuk pedig egységes legyen.