Orosz kék macska

Közepes nagyságú, elegáns, karcsú, a karthauzira hasonlító macska. Feje rövid, lapos, ékszerűen hegyesedő, nagy, felálló fülei előre meredők, szeme mandulavágású, élénkzöld színű. Szőrzete különleges: rövid, de elálló (nem fekszik szorosan a testre), tömött, plüssszerű, ezüstösen csillogó, akár a fókaprém, kék színű. Farka viszonylag hosszú, csúcsos végű.

Valószínűleg az oroszországi Arhangelszkiből származik; angol tengerészek vihették át első képviselőit a szigetországba. Így történhetett, hogy a 19. században még "arhangelszki kék" volt a neve, de hívták máltai és spanyolmacskának is. Mellesleg soha nem derült ki - ma sem tudjuk -, hogyan, milyen fajták- ból alakították ki.

Amit biztosan tudni róla, az csupán annyi, hogy az 1880-as londoni kiállításon mutatkozott be először az angol macskabarátoknak, és miután csak nagyon kevés ilyen cicával rendelkeztek az ottani tenyésztők, angol kék cicával és kék sziámival szaporították az állományt. Ez a meggondolatlan lépés az Orosz kék macska különleges szőrzetének elvesztését eredményezte. A második világháború után sikerült "helyreállítani" az eredeti fajtát, és az új, 1965. évi standard már a javított állapotokat tükrözi.
Eléggé félénk, csak gazdáival bizalmas és kedves, nyugodt, szeretetre méltó, halk hangú, a lakásban tartás viszonyaihoz rendkívül jól alkalmazkodó állat. Igazi szobacica.