Szentbernáthegyi - hosszú szőrű

Származási hely: Svájc Marmagasság: 61-71 cm Súly: 50-91 kg Eredeti feladatkör: havasi mentőkutya Jelenlegi státusz: kedvenc

Régi fajta, feltehetően a ősi tibeti dogtól, illetve a római molosszusoktól származik. A római birodalom terjeszkedése következtében juthatott el Svájc területére, ahol az ott élő más kutyafajtákkal – különféle dogokkal, pirénei pásztorkutyákkal - keresztezve alakulhatott ki „modern” formájában.  Ezt a kutyát az egész világon jól ismerik, alakja számos nagy művész festményén látható. Körülbelül 1670 óta használják a svájci Alpokban található Szent Bernát kolostor és menedékház szerzetesei, mint házőrzőt, málhásállatot, mentőkutyát. Akkoriban alpesi masztiffnak hívták, s kizárólag rövid szőrű változatban fordult elő. Az 1830-as évek körül az állomány létszáma megcsappant, ezért újfundlandi vérrel frissítették fel. Innen eredeztethető hosszú szőrű változata. Jóindulatú, roppant méltóságteljes, de erős, mozgékony állat, bár némelyikük hajlamos a lomhaságra, amennyiben súlya meghaladja az erejét. A nagyság mindenesetre igen fontos, a bernáthegyinek legalább 65 cm magasnak kell lennie. Legtöbbjük persze jóval nagyobb, marmagasságuk akár 86 cm is lehet.