Tudnivalók a húsvéti nyulakról

Több évtizedes hagyomány, hogy húsvét közeledtével sokan élő állatokat vásárolnak: kiscsibét, kiskacsát, néha bárányt, leggyakrabban pedig különféle nyulakat. Sajnos sokan csak „idényszerű házikedvencként” tekintenek ezekre az állatokra, így sorsuk és jóllétük az ünnepek után gyakran kérdésessé válik. A Fővárosi Állat- és Növénykert – több mint két évtizede – elsőként hívta fel a figyelmet a húsvéti nyulakkal kapcsolatos állatvédelmi problémákra, s azóta is minden évben foglalkozik a kérdéssel a húsvéti ünnepek közeledtével.

Az Állatkert nyulakkal kapcsolatos tevékenységének legfontosabb eleme mindig is az volt, hogy igyekszik meggyőzni a húsvéti nyúlvásárláson gondolkodó embereket, fontolják meg, tudnak-e tartósan, a jó gazda gondosságával eljárni a nyúltartás során. Ez egyébként nem csupán a témával kapcsolatos személyes vélekedés kérdése, hanem az állatvédelmi törvény minden állattartóra vonatkozó előírása is egyben.

Azok számára, akik felelősségük tudatában a nyúltartás mellett döntenek, szaktanácsokkal segítenek a nyulakról való gondoskodásban, amelyek az intézmény honlapján is olvashatóak. Azok számára pedig, akik felelős döntés alapján inkább nem vásárolnak nyulat, az Állatkert nagyszombattól húsvét hétfőig, azaz március 30-tól április 1-ig nyuszisimogatóval teremt lehetőséget arra, hogy ne maradjanak ki a „nyuszi élményből”.
Az állatkerti nyuszisimogató a Pálmaház mögött, esőtől védett helyen kerül kialakításra. A nyuszisimogatóban „szolgálatot teljesítő” nyulakat rendszeres időközönként cserélik, a tapsifüleseket felügyelet mellett lehet majd simogatni.

A nyúlvédelmi tevékenység fenti elemei mellett az Állatkert régebben be is fogadott nyulakat a húsvéti ünnepek után. Ez utóbbi lehetőséggel az 1990-es évek közepén azoknak kívántak segíteni, akik pusztán ismerethiány miatt, esetleg önhibájukon kívül kerültek olyan helyzetbe, hogy az ünnep után nem tudtak gondoskodni a tapsifülesekről. A 2000-es évek végére viszont már főként olyanok éltek ezzel a lehetőséggel, akik eleve azért nem foglalkoztak az állattartás felelősségének kérdésével, mert kifejezetten azzal számoltak, hogy az ünnep után a nyulakat – és ezzel a felelősséget is – úgymond „lepasszolják” az Állatkertnek. A nyulak befogadása így állattartással kapcsolatos felelősség megkerülésével járó magatartást erősítené, ami ellentétes az Állatkert törekvéseivel. Éppen ezért 2008 óta már nem fogadnak be húsvéti nyuszikat.

Aki nyúltartásba fog, a következőkre érdemes figyelnie. A vásárlók körében a kicsi nyulak a népszerűek, ezért a törpenyúl fajták mellett gyakran árulnak egészen fiatal nyulakat is. Fontos tudnivaló azonban, hogy a nyúlfiak 20 és 28 napos koruk között térnek át a tejről a szilárd táplálékra, ezért, ha valaki túl fiatal nyulat vásárol, annak – megfelelő tejjel történő – táplálását is biztosítania kell. A legjobb azonban, ha ilyen fiatal nyulakat nem vásárolunk meg, bármennyire is aranyosak.

A nyúl nem ugyanazt eszi, mint az ember, a vasárnapi ebéd maradékát tehát ne is próbáljuk odaadni neki! Ugyanez vonatkozik a csokoládéra és hasonló nyalánkságokra! Igen elterjedt tévedés, hogy a nyúl fő tápláléka a sárgarépa vagy a káposzta: ezeket inkább csak kiegészítésként érdemes etetni velük. A legjobb, ha a nyúl táplálékának alapját a boltokban kapható nyúltáp (amely a fogak megfelelő kopását is elősegíti), emellett pedig jó minőségű, nem poros vagy túlzottan szúrós széna képezi. Ez utóbbira már csak azért is szükség van, mert a nyulaknak megfelelő mennyiségű rostra van szüksége. A táp és a széna mellé kiegészítésként adhatunk sárgarépát, karalábét, retket, káposztát, esetleg friss zöldet is.

A nyúl vízigénye – ha nem csak tápot és szénát, hanem zöldségeket is kap – nem túl jelentős; ennek ellenére helyes, ha van előtte ivóvíz.

A nyúlfiak számára 20-30 °C, a felnőttek számára a 15-20 °C a megfelelő hőmérséklet. A nyulakat leggyakrabban dróthálós nyúlketrecben tartják, mert a lakásban megrághatja például a szabadon futó kábeleket, a tapétát, és bútorok lábait is.